A fogyókúra

19 August 2018 |

Amióta a nyugati társadalomban, de legfőképpen Amerikában élők éberen figyelik kinek milyen az alakja, fogyókúráról fogyókúrára terelődik a szó; olykor még afféle furcsaságoktól sem riadunk vissza, hogy a napi táplálékunk nyolc pohár víz legyen, avagy semmi egyéb, mint grapefruit. És ez még lazább verziónak is számít. A legtöbb esetben még különböző műtétekre is sor kerül.

Vannak akik azt mondják, hogy nincs is ebben semmi csodálkozni való, hiszen amióta ráébredtünk, mennyire fenyegeti az egészségünket a túlsúly, kétségbeesett igyekezettel, ki–ki a pénztárcájának megfelelően akar megszabadulni a súlyfölöslegétől, vagy éppen kordában szeretné tartani a kilókat. Éppen ezért javasolják olyan sokan: fogyókúrázni kell, igen!

Csakhogy egyre több bizonyíték van arra nézve is, hogy a fogyókúra keveset ér. Mi több a fogyókúrázók kilencvenöt százaléka idővel visszanyeri a keservesen leadott súlyát. Sőt még fel is szed néhány kilót.

A testnek úgy látszik van valamiféle belső érzéke, hogy mennyi legyen a súlya /Hauck 1990/. Elér egy „stabil pontot”, azt a bizonyos súlyt, amit mindenki elér és megtart – ha normális étkezési szokást alakít ki az életében, már gyermekkorától kezdve.

A test ezen a ponton megszilárdulva ver vissza minden súlyváltozási kísérletet. Ezt a stabil pontot a test fizikai tényezői határozzák meg, amikor lelkileg/érzelmileg is jól vagyunk, nem pedig a társadalom, az éppen aktuális trend, az egészség vagy a szépség tekintetében megszabott normák.

A modern kutatás kimutatja, ha éhezteti magát az ember, akkor a test jobban hasznosíthatja azt a kevés felvett táplálékot – annak érdekében, hogy a súlya megmaradjon. Igen ám, de eközben nemcsak a hájt emészti fel, hanem az izmokat is. Hogy megakadályozza, hogy továbbcsökkenjen a testtömeg, a test elfárad, és az ember lelassul, azért, hogy minél kevesebb energiát használjon fel.

A test időközben hozzászokik bizonyos kalóriafelvételhez, de ez kevésbé lesz tartós. A fogyókúrázó sokszor hajlamos lazítani a diétán, noha nem hagy fel vele teljesen. Kevesebbet eszik, mint szokott, de többet, mint amikor teljes diétán volt. És ez a kis többlet elegendő ahhoz, hogy súlyt szedjen magára – a test ugyanis időközben megtanulta, hogyan gazdálkodjon kevesebbel. Valójában ez is a túlzásba vitt evés egy formája, ám az izomszövetet nem regenerálja, csak a zsírpárnák jönnek vissza. És mire ez néhányszor megismétlődik a páciens Dr. Joseph Maciejko szavaival élve: „több a hájtömeg, mint a hústömeg”. Avagy ha a súlya azonos is a fogyókúra előttivel, szegény diétázó „kövérebb, mint valaha”.

Dr. Maciejko azonban a táplálkozási rendellenességek amerikai szaklapjában a Renaissance-ban megállapítja, hogy ezzel még nincs vége a sztorinak. A test emlékszik rá, hogy végigcsinálta a diétasorozatot, és ahány fogyókúra, annyival nehezebben lesz képes veszíteni a súlyából. Sőt többletkilók keletkeznek, a test védekező mechanizmusa miatt. Ki az, aki szereti a fájdalmas beavatkozásokat? Senki. Még ha egynéhányan mondják is, hogy ők bírják a fájdalmas fogyasztó masszázsokat, koplalásokat, a testük védekezik, és teljesen mást fog mutatni a végeredmény.

A kaliforniai egyetemen, Berkeleyben végzett kutatások ugyanilyen eredményeket hoztak; a kalóriák csökkentése önmagában alig elegendő a súlyveszteség előidézésére. Arra is felhívták a figyelmet, amit már mi is tudunk, hogy a hízásra hajlamos személyek nyilvánvalóan kisebb arányban égetik el a kalóriákat, mint más, még ha ugyanolyan fizikai tevékenységet fejtenek is ki.

A súly szinten tartásával kapcsolatban vélhetőleg nem mondták még ki az utolsó szót a kutatók, bár a népszerű egészségügyi közlemények folyamatosan informálnak bennünket a korszerű étkezési szokásokról, a megfelelő testedzésről és ellátnak bennünket egészségügyi tanácsokkal. Az éntudatos ember viszont, vagyis aki fontosnak tartja önmagát, egészségét, jóllétérzését, járjon utána ezeknek a dolgoknak! A megfelelően tájékozott, és remek intuícióval, és elsősorban önismerettel rendelkező ember könnyedén ki tudja szűrni a számára kedvező információkat, amelyeket hasznosíthatni tud élete minőségének javítására. A fogyókúra helyett az önismeretet, önértékelését, magabiztosságát javítja, és egyértelműen kezébe veszi élete irányítását.

Ha megfogadja mindazt, amit a fentiekben és könyvemben leírtam - legyen mégoly következetességet igénylő is ez a tájékoztatás – egészségesebb, hosszabb és boldogabb lehet az élete. És azt is tartsa szeme előtt: micsoda öröme lesz abból, amint tevékenyebb, csinosabb is lesz, és olyasmiben is részt vesz, amiben eddig a gyengesége, kétségei vagy súlya megakadályozta.

 

Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat! című könyv szerzője

http://www.szabadegyetem.com/content/pszicho-asztro-szomatika-1