„A múlton túllépni kell, a jelenen pedig túljutni – ez is az élet szerves része, és itt is fel kell készülnünk sok mindenre” /Bandler 2008/.

Számos felesleges szokást és kényszert alakítunk ki magunknak, de ha túljutunk rajtuk, akkor számos új, sokkal hasznosabb szokásokra és kényszerekre cserélhetjük azokat, melyekkel szebbé és élvezetesebbé tehetjük az egész életünket – véli Richard Bandler. Az egyik ilyen dolog még az is, amin időnként túl kell jutnunk, a felépülés. Legyen szó lelki traumákról, fizikai sérülésekről vagy betegségekről – ha minél előbb túljut az ember a felépülés fázisán, annál hamarabb élhet újra teljes és boldog életet.

Előbb vagy utóbb szinte mindenki megtapasztalhatja valamilyen mértékben a rezignáltság érzését. Ezek azok az alkalmak, amikor tehetetlennek érezzük magunkat. Pedig eszünkkel egyébként tudjuk, hogy az a megoldás, ha kitartunk, de ennek ellenére van amikor feladjuk. Ha megtanulunk túljutni ezeken a nehéz időszakokon, bármit elérhetünk, amit csak elhatározunk.

Jussunk túl a szokásokon és kényszereken!

Kényszereinkre néha szokásokként hivatkozunk, hiszen egyes dolgokat egy idő után úgy megszokunk, hogy szerves részünkké válnak – egész életünkre kihatnak. A kényszer és szokás között a legfőbb különbség abból áll, hogy míg a szokásba egyszerűen belejövünk, és egy idő után már automatikusan csináljuk, addig a kényszerek elvégzésére – mint ahogyan erre a nevük is utal – tényleges kényszert érzünk. Mivel jelentős átfedések vannak a szokás és a kényszer között, ezért érdemes foglalkoznunk ezzel a témakörrel.

Elsőként olyan szokásokat vegyünk jobban szemügyre, mint például a dohányzást és a túlevést, a káros viselkedésminták féle kényszereket! Majd egy fontos témánk a szokásunk megtörése lesz, mivel bizony a szokásokon is túl kell jutni – ki kell alakítanunk magunkban a szokások megtörésének szokását is.

Mindig elcsodálkozom én is azon, amikor egyesek a szemembe nézve, a legteljesebb határozottsággal jelentik ki, hogy ők márpedig nagyon is határozatlanok. Ebben valahogy még a legbizonytalanabbak is teljesen bizonyosak. Pedig mindig van egy pont, ahol ezek a dolgok átfedik és meg is semmisítik egymást – mondja Bandler. A rossz szokások első lépésének megsemmisítése mindig a mentális felkészülés. Vegyük például a túlevés esetét. Minden egykori „túlevő” eljutott arra a pontra, amikor véglegesen eldöntötte magában, hogy elég volt: meg akar szabadulni terheitől, a túlsúlyától!

Számos esetben azt tapasztaljuk, hogy csak mentegetőzünk, miért is „jó az, ahogyan az van”. Más szóval tudatunk aktív kibúvókeresésbe kezd, miért ne tegyük azt, amiről egyébként már régóta jól tudjuk, hogy meg kellene tennünk. Persze sokan bele sem gondolnak, milyen lelki eredetű probléma húzódik a túlevés mögött, avagy mennyire káros az egészségre a túlsúly. De előbb-utóbb a következetesebbek eljutnak arra a pontra, ahol már tényleg le akarnak szokni arról, hogy a feszültségüket ilyen módon csökkentsék – változtatni akarnak az eddigi káros életvitelükön, szokásaikon. Egyesek többször is. Sajnos azonban megfelelő mentális felkészülés nélkül igen nehéz megtörni egy szokást.

Ha az ember egyre próbálkozik, de csak folyamatosan kudarcai vannak, akkor a csalódottság és az ezzel járó feszültség is gyűlik benne. A feszültséget viszont valahogyan csillapítania akarja. Az, hogy hogyan teszi ezt, az fogja meghatározni a továbbiakat. Ha nincs meg az új életstílus következetes kiépítése, akkor még az is előfordulhat, hogy épp az ellenkezője történik meg: fokozatosan azt a hiedelmet (meggyőződést) építi ki magában az ember, hogy neki ez már tényleg soha nem fog sikerülni. A szokások megtöréséhez a hiedelmek megtörése és az érzelmi intelligencia fejlesztése jelenti az első lépést, amelyek részei: az éntudatosság, a pontos önértékelés, az érzelmi tudatosság, önszabályozás, sőt még az önbizalom növelése is. A jó és rossz, az erős és a gyenge, valamint a működő és a működésképtelen hiedelmek közötti különbségeket fontos felismernünk, hiszen ezek segítsége is kell ahhoz, hogy túljussunk olyan dolgokon, amelyeken már rég túl kellene jutnunk.

Hajlamosak lehetünk bizonyos dolgokon való ruminálásra is. Rágódunk dolgokon, amelyek lehúzó "érzelmi kötelékekké válhatnak", amelyektől végül alig tudunk megszabadulni – egy negatív spirált eredményeznek.

Az alábbi videóban erre a káros, rossz szokásunkra, a ruminálásra, hívja fel a figyelmünket Guy Winch is: pontosabban arra, hogy a rágódással csak megnöveljük az esélyét a depresszió, a táplálkozási zavarok, a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának. „A tanulmányok szerint már egy mindössze kétperces figyelemelterelés is elegendő ahhoz, hogy megállítsuk a ránk törő kényszert a rágódásra” – mondja Winch az előadásán. Már ez is egy kiváló módja annak, ahogyan sokat tehetünk önmagunkért, ahogyan a "lelki elsősegélyt gyakorolhatjuk". Mindezeket nagyon fontos mindenkinek megfontolnia.

Mi tehát a teendőnk? Jussunk túl rajta! Jussunk túl azokon, amiken ruminálunk! Dobjuk le minél hamarabb azokat a lelki/érzelmi terheket, amelyeket már feleslegesen cipelünk magunkon, amelyek már figyelmeztetésként testi tünetként is megjelennek betegség vagy elhízás formájában! Ha ez egyedül kevésbé sikerül, akkor mindenképpen érdemes egy szakemberhez fordulni!

Az Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat! és az Áttörés könyvek szerzője

Tréningkönyvek megvásárolhatók itt: 

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™ 

http://www.szabadegyetem.com/pszicho-asztro-szomatika

http://www.szabadegyetem.com/content/attores-2-kiadas

Személyes vagy online konzultációkra jelentkezés itt: Dobó Mariann +36 70 419 99 94 vagy

http://www.szabadegyetem.com/kapcsolat