Úgyis nekem van igazam. ..

Érzelmi intelligencia fejlesztés - Randi Gunther nyomán
 

Ha olyasvalakivel él párkapcsolatban vagy munkakapcsolatban, akinek mindig minden vitát meg kell nyernie, akkor minden bizonnyal Önnek is ismerős az a tehetetlenség érzés vagy gyomorgörcs, fájldalom érzés, ami akár a legapróbb konfliktust is megelőzi. – mondja Randi Gunther klinikai pszichológus.

„Akárhogyan, akármilyen problémával közelítünk feléjük, ők rögtön harcra készek, felveszik a támadóállást, és elszántan vívnak az igazukért.”

Ha újra és újra azt tapasztaljuk, partnerünk vagy munkatársunk számára mindennél fontosabb, hogy minden vitából győztesen kerüljön ki, valószínűleg legtöbben hajlamosak vagyunk arra, hogy kétszer is meggondoljuk, vállaljuk-e a velük való konfliktust.

Sőt a velük való kapcsolat még kisebbrendűségi érzést is okozhat bennünk: vajon mi csinálunk valamit rosszul? Mást, másként kellene neki mondanunk? Randi Gunther szerint másról van szó. A folyton győzni akaró partnerrel, munkatárssal szemben nincs helyes „stratégia” – ez a meccs ugyanis róla szól.

Jó, jó, de vajon ezt miért csinálja? Ahogyan a pszichológusnő ezt kiemeli: egy ilyen kapcsolatot fenntartani embert próbáló feladat, hiszen fel kell készülnünk arra, hogy bármit is próbálunk megbeszélni, a beszélgetésből vita, a vitából veszekedés lehet, aminek a végén biztosan nem nyerhetünk. A partnerünk vagy kollégánk személyiségének megváltoztatására pedig igencsak kicsi az esélyünk.

Érdemes inkább többet megtudnunk arról, milyen okok állhatnak a mindenáron győzni akarás hátterében. Éppen azért fontos tájékozottabbnak lennünk ebben a témában, hogy tudatosan, felkészülten dönthessünk: szeretnénk-e ilyen kapcsolatban maradni. 

Randi Gunther a következő, a győzelemért vívott harc mögött álló,  öt ok tanulmányozását ajánlja figyelmünkbe:

1. Fél az elnyomástól.

Sokan úgy érzik, semmilyen vitában nem nyerhetnek, hacsak már a konfliktus kezdetén nem rendezkednek be eleve önvédelemre. Bármi legyen is a téma, ők mindenáron védik a saját igazukat, gyakran észre sem véve, hogy ezzel mintegy érvénytelenítik a miénket: „Értem én. .. de . ..” és folytatja a saját vélekedését. Randi Gunther szerint ezekben az esetekben, ennek az idegesítő viselkedésnek a hátterében, az elnyomástól való félelem dolgozik. Ha úgy látjuk, a heves önvédelemhez hol ijedt arckifejezés, hol agresszív hangszín társul, biztosak lehetünk benne, hogy a partnerünk úgy érzi, a túlélésért küzd. Mintha egy „elvesztett” vita, egy elrendezett konfliktus érzelmileg eltörölné, alárendelt helyzetbe kényszerítené őt.

2. Hatalomra vágyik.

Ebben az esetben az a lényeg, hogy a domináns pozíciót meg tudja tartani: egyszerűen képtelen elviselni, hogy másnak is igaza lehet.

A szakértő szerint ha már régóta egy hasonló típusú partnerrel élünk vagy dolgozunk együtt, könnyen lehet, hogy észre sem veszünk, hány és hány dologban erőltette már ránk a véleményét – hiszen ő soha nem tévedhet. Ha mégis megpróbálunk vitába szállni vele, a szemében mi magunk válunk problémává; sohasem tudunk olyan érvet, új információt felvetni, amit ő elfogadna. Megcáfolja azt, és rögtön hatalmi pozícióba helyezkedik. Az is előfordulhat, hogy oda sem figyel arra, amit mondani próbálunk neki, vagy mindent megtesz annak érdekében, hogy bebizonyítsa: rajta kívül itt senki másnak nem lehet igaza.

3. Imádja a játszmákat.

A veszekedés, a konfliktus a mindene, egyszerűen imádja azokat a helyzeteket, amikor vitázhat – és győzhet. Mert győzni fog, hiszen – amire Randi Gunther is figyelmeztet bennünket – mindig a saját szabályai, értékrendszere szerint játszmázik. Sose fél azokat a saját érdekében itt-ott kicsit módosítani. Ha munkatársa vagy bármilyen hozzátartozója esetében hasonló, a győzni akarás hátterében meghúzódó okokra gyanakodik, biztosan megfigyelhette még azt is, milyen könnyen túllép egy-egy vitás helyzeten. Ugyanezt várja el Öntől is, hiszen nem érti, miért haragszik egy-egy konfliktus után, és hogy mi miatt veszi ennyire komolyan a helyzeteket. Sőt, megsértődik, ha a szemébe mondja, hogy: neki csak a győzelem a fontos.

Ez a viselkedés elég összezavaró lehet a másik fél számára, ráadásul a következmények tekintetében sem valami jó eredménnyel zárul. A lelkesen vállalt viták ugyanis nem a megoldás kereséséről szólnak, hanem kizárólag az ő győzelméről, és a mi veszteségünkről.

4. A játszmák mindig negatív töltetűek. Nem játszik tisztán, és nem csak a vitákban.

Aki játszmázik valóban mindent megtesz a saját győzelme érdekében, és bizony nem riad vissza az övön aluli ütésektől sem – mondja a szakértő. Ilyenkor gyakran úgy érezhetjük magunkat, mint egyfajta préda, aki bármikor a ragadozó támadásának áldozatává válhat.

„Kiforgatja a szavaidat, szélsőséges esetekben beletapos mindenbe. Lekicsinyli, értéktelennek tartja, ami számodra fontos. Még azt is képes elhitetni veled, hogy te vagy az, aki őrült, hisztis, bonyolult." 

Ha belegabalyodtunk egy ilyen kapcsolatba, négy választásunk van:

1. Alárendelődünk;

2. Megpróbáljuk megkerülni őt a döntési helyzetekben;

3. Sose vállalunk fel semmiféle konfliktust, vagy. ..

4. Egyszerűen szakítunk vele.

5. Azért ilyen, mert rossz szülői mintát látott.

Sokan úgy nőnek fel, hogy nem volt példamutató a szüleik viselkedése. Kapcsolatukat látva néhányan szélsőséges viselkedési mintákat vesznek át tőlük: vagy olyan szerepmodellel azonosulnak, mint aki mindig keresztülviszi az akaratát, vagy pedig olyannal, aki áldozattá válik, aki csendben behódol mindennek.

Valójában a játszmájuk lényege – egyetlen módja, hogy az áldozattá válást elkerülhessék –, ha ők lesznek azok, akik a végsőkig harcolnak a győzelemért. (Elhárító mechanizmusuk: reakcióképzés – önbecsapás egyik módja: Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellentétes cselekedetet hajt végre). Bármennyire furcsa, de ők azok, akiknek nagymértékű kisebbrendűségi komplexusuk van, még ha ez nem is úgy látszik, és legszívesebben elkerülnék a konfliktusokat. Ez számukra nincs tudatos szinten, erről mit sem sejtenek. Ezért is van az, hogy védekezésképpen, nagyon jól meg tudják indokolni, miért muszáj győzniük: hiszen úgy vélik, a partnerük az, aki kezdeményezte az egészet, „rosszul szólt”, nekik pedig nem marad más választásuk, mint küzdeni és nyerni – így mindig az övék az utolsó szó.

Ki is veszít itt valójában?

A szakértő szerint a változásra, a hatékonyabb konfliktuskezelésre akkor van igazán lehetőségünk, ha a folyton győzelemre törekvő partnerünk is felismeri, és valóban meg is érti, milyen okok húzódnak meg viselkedése mögött. A küzdelem végét jelző csengő pedig akkor szólal meg, ha talál valami olyan motivációt a fejlődésre, ami fontosabb számára, mint a mindenáron való győzelem.

„Konfliktusok minden párkapcsolatban, munkahelyi kapcsolatban előfordulhatnak. Nagyon fontos, hogy ilyenkor egyenrangú felekként kölcsönösen törekedjünk a legjobb megoldás keresésére” – tanácsolja Randi Gunther. „Bár ha egy mindenáron győzni akaró partnerrel vagyunk kapcsolatban, erre igen kicsi az esélyünk. Ahogy arra is, hogy elérjük, hogy valaha is megváltozzon. Előfordulhat, hogy nem marad más választásunk, mint véget vetni a kapcsolatnak, hogy végre-valahára mi is „győzhessünk”: miénk legyen végre az utolsó szó”.

Lehet, hogy van az Ön környezetében is olyan személy, akinél ugyanezt a viselkedési stílust tapasztalja: mindig az övé az utolsó szó? De legalább Ön már belátja, megérthette, mi állhat ennek a mindenáron győzni akarásnak hátterében. És arról is dönthet, hogy a négy választási lehetőség közül melyiket valósítja meg. Hiszen az, hogy kié lesz az utolsó szó, és ki veszíthet itt valójában, az bizony már világossá vált.

Dobó Mariann

Áttörés - Tegyük boldoggá az életünket! könyv szerzője

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

Önfejlesztő könyvek érzelmi intelligenciánk és pénzügyi tudatosságunk fejlesztésére

Áttörés - Tegyük boldoggá az életünket! >Tréningkönyv megvásárolható itt: http://www.szabadegyetem.com/content/attores-2-kiadas

Személyes vagy online konzultációkra jelentkezés itt: Dobó Mariann +36 70 419 99 94 vagy

http://www.szabadegyetem.com/kapcsolat