Ön milyen “önbeteljesítő programmal” rendelkezik?

Merjünk szembenézni az adott élethelyzetünkkel, fogadjuk el az ehhez társuló érzéseinket! Legyünk őszinték saját magunkhoz! A múltban elkövetett „hibákat” felismerve meg tudjuk akadályozni az ismétlődéseket.

Milyen sokszor hallhattunk hasonlóakat különböző fórumokon, ugye?

Az tény, hogy a pénzhez, birtokláshoz való viszonyainkat is terhelheti néhány, számunkra már akadályozó, elengedni való energia. Ezek felismerése mellett, az is hasznos számunkra, ha fel is fedezzük a valós szükségleteinket, igényeinket. Hiszen az elfojtott vágyak romboló hatással feszültséget gerjeszthetnek a „rendszerünkben”.

Vajon mennyire vagyunk már elég bátrak ahhoz, hogy ténylegesen foglalkozzunk is ezekkel a dolgokkal?

A társadalom, különösen a családunk megtanít bennünket, hogyan kell viselkednünk néhány élethelyzetben.

Vajon arra is megtanította Önt a családja, hogyan bánjon a pénzével? Arra is, hogyan kell viselkednie a párkapcsolatában? Avagy hogyan tartson fenn egy kiváló „gazdasági társulást” a családon belül? Vagy éppen ellenkezőleg? Teletömték a fejét mindenféle hasztalan, sőt igen csak káros, sokszor ismételt dolgokkal? Mint például: „Ilyenek, meg olyanok ezek a nők, avagy a férfiak. ..” „Mindig csak ezen a mocskos pénzen veszekszünk.” „Milyen boldogan élhetnénk, hogyha a pénz nem lenne”? Olyasmikkel, hogy „A pénz nem boldogít!” Vagy, hogy „A boldogság számít csak, a pénz nem”?

Akaratunk ellenére, ha sokat hallunk dolgokat, beépül a „rendszerünkbe”, és önbeteljesítő programként funkcionál.

A sokszor elhangzott állítások, véleményezések (sztereotípiák) automatikus reagálást váltanak ki belőlünk. Sajnos hasonlóan más pesszimista, negatív információkkal együtt alakítják hozzáállásunkat, a jövőképünket.

Minden bizonnyal vannak már olyan egyének is, akik mivel tudják, hogy önműködővé válhatnak ezek a hatások, így odafigyelnek az elhangzottakra. Gyorsan képesek átalakítani a gondolkodásukat, mondanivalójukat, beszédstílusukat. Felismerték már, hogy ezek a mozgatórugók irányították eddig az életüket, melyeknek eredményeként a párkapcsolati problémáik felerősödtek, vagy elfogyott a pénzük, vagyonuk. 
Mivel utálták – bár tudattalanul – a pénzt, nem is foglalkoztak különösebben vele. Ennek ellenére mégis vágytak rá, szerettek volna anyagi biztonságban, gazdagságban élni. A bűntudatuk miatt ezt mégsem érhették el. Persze erről tudatosan semmit sem tudtak. Mindkét esetben azt vehették észre, hogy a vagyontárgyaik elkezdtek fogyni. Avagy másik végletként az is megtörténhetett, hogy erősen ragaszkodtak hozzájuk, féltve, hogy „kifolyik” a kezünkből minden.

Milyen különös, mi miatt is lenne ez másként, ha úgy gondoljuk, hogy a pénz, a vagyontárgyak csak a „szükséges rossz” kategóriájába tartoznak?

Hiszen ha utálták, megvetették, avagy bűnös dolognak tartották, akkor minek is maradt volna náluk? Korábban az sem jutott eszükbe, hogy gondoskodjanak saját magukról. Sokszor mondogatták ezeket; „Majd lesz valahogy, mindig volt valahogy, majd a Jó Isten megsegít”.

Voltaképpen mástól várták el, hogy gondoskodjon róluk. Az államtól, a férjüktől, a feleségüktől, vagy a szüleiktől. Avagy később a gyerekeiktől.

Ha ismerősek voltak az előző állítások, és többször hallott hasonlóakat a családjában, akkor érdemes Önnek is ezeket az „önbeteljesítő öntudatlan programozásokat”, mostantól kezdve tudatosan, építőbb jellegű megfogalmazásokra cserélni. Hiszen mindenki tudja, hogy a szavaknak milyen nagy ereje van.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Dobó Mariann: Áttörés – Tegyük rendbe az életünket!

http://www.attoreskonyv.com/

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó