A  család a társadalom legkisebb egysége. Mint mikroközösség egy gazdasági szövetség is egyben. Még akkor is egy gazdasági közösséget alkotnak a párok, ha nem házasodnak össze. 

Mit szeretne a legtöbb nő?

Számos esetben hallhatjuk, hogy a legtöbb nő a házasságot fontosnak tartja, nemcsak gazdasági okokból. Természetesen "a nő" ennél jóval többet is szeretne: meghitt, intellektuális, érzelmekkel teli párkapcsolatot. Sokan vannak már - férfiak és nők is egyaránt -, akik úgy gondolják, hogy a jóllét érzése mindenre kiterjed: a mentális, érzelmi és anyagi jómódra egyaránt. A mi patriarchális világunkban a bensőséges intim viszonyt a legtöbb esetben nőies dolognak tartják, romantikus filmekbe valónak. Elvben idealizáljuk ezt, a gyakorlatban viszont lebecsüljük. Pedig ezek az érzések is hozzátartoznak a teljes jólléthez, gazdagsághoz, amire tulajdonképpen minden egészséges világnézetű ember vágyik.

Milyen szerepmodelleket fontos felismerni, hogy másfajta utat mutassunk a gyermekeinknek?

A kölcsönösség kapcsolódást jelent az emberi élet területein: az intellektuális, az érzelmi, a testi, a szexuális szférában. Amikor egy adott területen optimális a meghittség, a bensőséges viszony, a biztonságérzet, akkor úgy érezzük, hogy a társunk tökéletesen érti, kik vagyunk, és teljes mértékben ki tudja fejezni, hogy ő kicsoda. Tiszteljük egymás gondolatait, szubjektív világát, érzéseit, és elfogadjuk azokat. Az összhang eléréséhez mindezek elengedhetetlenek. Ha viszont a társunk kevésbé veszi komolyan a gondolatainkat, gond lehet a befogadással. Ha pedig nehezen tudja megosztani velünk a saját világát, akkor pedig a kifejezéssel. Láthattunk már olyan párokat étteremben, akik ültek egy asztalnál, hallgatva nézelődtek, vagy babrálták a mobiltelefonjukat. Nekik az intellektuális szintjük alacsony? Vagy nem illenek egymáshoz? Az is lehet, hogy átmenetileg munkahelyi leterheltség okozza ezt a viselkedést, ami miatt már nincs hely az egyén agyában egy üresnek tűnő “fecsegésnek”? Nyilván szerencsésebbek azok a párok, akiknek hasonló az érdeklődési körük, van miről beszélgetniük. Egy kapcsolat kezdetén hasznos megfigyelnünk a másik értékrendszerét, szabályrendszerét, személyiségtípusát, amelyeket szinte automatikusan összehasonlítunk a sajátunkkal. Ez lenne az alap. Persze ehhez a saját érték- és szabályrendszerünket, személyiségtípusunkat is pontosan ismernünk kell, a szükségleteinkkel, igényeinkkel együtt. 

A meghittségi szférák közül a párok zöme az érzelmi szintű egységet találja a legnehezebbnek. Akkor szerencsés a helyzet, ha megvan az összhang. Ha nagy a nézetkülönbség, teljesen más az érték- és a szabályrendszer, akkor hogyan is tudnánk elismerni, becsben tartani, sőt megkockáztatom még azt is, hogy valóban szeretni a másikat? Mennyire tudjuk, az ilyen feszültségben lévő élethelyzetekben, könnyedén és teljes bizalommal befogadni a társunkat érzelmileg és testileg?

Az állandó védekezés és támadás hatalmi harcokat eredményezhet, ami értékvesztést is jelent valamelyik félnek. A negatív játszmák miatt az önbecsülésünk is veszélybe kerülhet.

A hagyományos férfiszerep azt az elvárást igényli, hogy "sose legyél sebezhető". Ez a fajta rákényszerített szerepmodell arra ösztönzi a férfit, hogy elfojtsa az érzelmeit. A fiúk megtanulnak „férfi módon” viselkedni, és ezen túl még azt is megtanították nekik, hogyan vessék meg azt, aki ki meri mutatni nyíltan az érzelmeit. A férfiak becsmérlően beszélnek más férfiak „gyengeségéről”, amit legtöbb esetben trágár kommunikációs stílusban ki is fejeznek. Pedig ha egy személy intelligensnek tartja magát: gondolhatna arra, hogy ez róla tükröz egyfajta minőséget. Amikor egy ember beszélni kezd másokkal, akkor önmagát fejezi ki, és megmutatkozik ezzel együtt az éppen aktuális énképe. Ez lehet egy olyan modell, ami „ráragadt”, és elfedi a valós személyiségét, értékeit. Ha viszont minőségi életet akarunk élni, akkor javasolt ilyen esetben, hogy váltsunk társaságot. Az, hogy trágárul beszél egy férfi, attól még sohasem lesz férfiasabb és erősebb. A nők valóban eltaszítják maguktól a gyenge férfit, de azt is megérzik, ha a kigyúrt test mögött mégis ott bujkál a valódi gyengeség. Viszont szeretik és el is várják, hogy egy férfi gyengéd legyen, odafigyelő és udvarias.

Fontos lenne tehát megérteni, hogy a gyengeség és a gyengédség között nagy különbség van!

Találkozhattunk már olyan férfiakkal is, akiknek nem könnyű kialakítaniuk a bensőséges légkört a kapcsolataikban, mert nem szeretnek az érzelmeikről beszélni. Azt tanulták, úgy hiszik, ha nyíltan beszélnek az érzéseikről, sebezhetővé válnak. Sokuk meggyőződése még az is, hogy az erő és az érzelmi nyitottság kizárja egymást. Pedig ez nincs így. Teljesen újfajta gondolkodásmódra van szükség ahhoz, hogy egy új férfiszerepet, másfajta nevelési stílust tudjanak az apák átadni a fiaiknak. A feladat tehát őket megtanítani arra, hogyan legyenek egyszerre erősek és nagylelkűek, gyengédek és kemények. Mindenkinek szükséges megértenie, hogy ennek van értelme a hosszú távú kapcsolatokban. Sok embernek először azt célravezető felismernie, hogy egyáltalán vannak érzelmeik. A következő lépésként pedig, hogy ezek az érzelmek milyen minőségűek. Az érzelmi tudatosságra biztatás az érzelmi intelligencia fejlesztés egyik fontos része.

Ha a társak nyitottak, akkor képesek fogni egymás jeleit úgy, hogy semmiképpen se veszítsék el saját személyiségüket a párkapcsolatban.

Erre a családnak nagy szüksége van a mai világban. Ha egyszer úgy döntünk, harmonikus családot alapítunk, akkor előfordulhat, hogy a régi módszerek helyett újat kell alkalmazni. A legtöbb férfi azt szeretné, hogy jó és példamutató apa legyen. Nos, legyen ez így, legyen is az! 

Ennek érdekében hasznos felfedeznie még azt is, milyen ősi, szülői viselkedési mintát tartson- vagy éppen változtasson meg, milyen új életstílust alakítson ki.

Nyilván a nőknek is szükséges változniuk egyes szemléletmódjukban. Például abban, hogy a nyitottságot sose keverjék össze a „nyámnyila alak” személyiségtípussal, és az elférfiasodott női szerepmodellt is célszerű lenne már letenniük. Hiszen ők is példát mutatnak a lányaiknak és fiaiknak. Hogy milyet? Ezt már mindenkinek saját magának kell meghatároznia. 

A családjában lévő szerepmodellek, viselkedési minták milyenségét tehát mindenkinek javasolt megfigyelnie, és azt is, hogy mennyire szükséges másfajta utat mutatni a gyermekeknek. Bár attól tartok, itt még sokkal többről is szó van, mint egyszerű megfigyelésről. Viszont mégiscsak érdemes volt információkat gyűjtenünk a hatalmi viszonyok kialakulásának előzményeiről, azaz arról, hogy: mi az, amire legfőképpen felhívják a figyelmünket a párkapcsolati tanácsadók. Most már csak rajtunk múlik, hogy összegezzük, pontosan mire vágyunk, milyen szerepmodellt, énképet, énmárkát akarunk kialakítani önmagunkról, ami követhető, másolható a gyerekeink számára is. 

Áttörés - Tegyük boldoggá az életünket! könyv szerzője

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™ 

További információkért kattintson az alábbi linkre!

http://szabadegyetem.com/content/attores-2-kiadas

Egyéni mentorálásra jelentkezés: +36 70 419 99 94

http://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

http://www.szabadegyetem.com/referenciak

Fotó forrás: itt