A nők önérvényesülése vágya

30 November 2016 |

Hogyan jelentkezik a gazdasági- és érzelmi válság a kapcsolatokban? 

Férfi és női szerepek – gondolkodás, gondoskodás

 

Bár a női és a férfi szerepmodellek korhűen generációkon keresztül láthatóan változtak ugyan, de mégis találhatunk olyan viselkedésre ható érzelemmintákat, amelyek meghatározói lehetnek a mai kor emberének is. Beleszülettünk egy korszak éppen aktuális társadalmi helyzetébe, és ezen belül is egy családba, ahol a szülői szokások, sztereotípiák (sokat hallott véleményezések) követése, másolása, még ha tudattalanul is, de megtörténhetett.

A múlt század elején a férfiak a családjuktól távol dolgoztak, a nők pedig otthon maradtak a gyerekekkel. A kialakult 20. századi meghatározó férfi és női szerepek szokásaitól nem könnyű most sem megválni: a férfi keresi a pénz, a nő vezeti a háztartást. Mind az iskolában, mind otthon arra nevelték a gyerekeket, hogy ennek a sémának, elvárásnak feleljenek meg. Ez a felállás legalább 50 évig jórészt változatlanul maradt. Arra tanították a fiúkat, hogy legyenek céltudatosak, versenyezzenek egymással, legyenek erősek. A lányoktól elvárták, hogy gondoskodóak legyenek, érzelemgazdagok és alkalmazkodóak.

A válás jóval kevesebb volt az 1950-es, 1960-as években, a házasság boldogtalanságát tabuként kezelték.

A kodepencia (a társfüggőség) egyértelműen felfedezhető ezekben a kapcsolatokban. A 70-es évektől egyre több nő kezdett el dolgozni, önállósodni. Ezzel együtt gazdasági függetlenséget, politikai hatalmat is szereztek néhányan, és egyre jobban azon munkálkodtak, hogy teret kapjanak a női vezetői erények is.  Magyarországon pedig a dolgozó nő lett a szocialista eszménykép. Traktoros lányok integettek – nevetve – az újságokból. A jövedelmek is olyanok voltak, hogy kevés férfi volt képes eltartani rendesen egy fizetésből a családot. Ez abban az időben nagyon jellemző szociológiai jelenség volt hazánkban. 

A nőmozgalmak megváltoztatták a társadalmat szerte a világon. Egy idő után az öntudatra ébredt nők olyan érzelmi intimitást kezdtek el követelni a férfiaktól, amelyeket a legtöbb férfi a mai napig sem képes megadni.

A hagyományos, már bevésődött beállítódásuknál, neveltetésüknél fogva vannak olyan férfiak is, akik még mindig úgy gondolják, hogy „egy asszony sose parancsoljon”, „egy asszony kezébe csak fakanál való”.

A munkavállalás, az anyagi bevétel, a pénz miatti súrlódások a férfiak és a nők között abból is adódnak, hogy az előző generációk szokásait a nők erőteljesen meg kívánják változtatni, a férfiak azonban jórészt változatlanok maradtak e téren. Ez egy egyszerű tény, statisztikai adat, kritika nélkül.

A nők nagy része úgy hiszi, az otthonteremtő nő engedékeny és elnyomott. Be kell látnunk, az új emancipált női szerep sem harmonikus, és emiatt – bár erős a női jellem – tele van dühvel az önmegvalósításra törekvés elfogadásának hiánya miatt.

Hiszen úgy érzik, hogy nem becsülik meg eléggé őket a hivatásukban, és kevésbé értékelik az elvégzett házimunkájukat.

A férfiak pedig tanácstalanul néznek, nem értik a követeléseket. A nők ezért sok esetben – szingli életvitelt választva – alig találtakeddig maguknak „megfelelő” férfit, olyat, akiben „minden megvan”. A szerepmodellek és az elvárások tehát nagymértékben elkezdtek változni, ám jórészt csak a nők részéről.

Az ókori görögök példaképe a hős Odüsszeusz volt, aki a tengeren számtalan kalandot átélt. Igaz, sok időbe került, míg hazatalált ő is. A mostani modern ember pedig, bár kisarkítva jellemzem ugyan, a Szex és New York szereplőinek szurkol, akik a kielégítő heteroszexuális párkapcsolatot keresik, vagy Charlotte szavaival élve „álmodoznak az elérhetetlenről”.

Tulajdonképpen ezek is szerepmodellek, kérdés, mennyire érdemes bármelyiket is követni?

Ahogy a nők csatlakoztak a férfiakhoz a munkaerőpiacon, és már többet vállaltak fel, mint az otthonteremtői szereposztás, teljesenátírták az eddigi szokásokat.

Fontossá vált számukra, hogy olyan társuk legyen, akivel meg tudják beszélni a család mindennapos problémáit, a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat. Elvárásuk között az is ott szerepel, hogy legyen egy intellektuális társuk, akit érdekel, mit is gondol és érez a felesége, és aki támogatja fejlődését, megbecsüli őt, és ráadásul még képes érzelmeit is kimutatni.

A modern nő több akar lenni a férjének, mint egyszerű háziasszony. Elvárja, hogy barátként és szeretőként is tekintsen rá. Ez az igény testileg, szexuálisan, intellektuálisan, és mindenekfelett érzelmileg is egy meghitt, bensőséges intim házassági viszonyt feltételez.

Ám, a kettősség mégiscsak ott maradt a nőnél! A gondoskodás igénye az önállóság igénye mellett.

Ki kiről is gondoskodjon, és hogyan? Ez alapkérdésnek bizonyult. A belső és külső harcok viszont megviselhetik a házasságot, és a házasságban nevelkedő gyermekeket is összezavarhatja. Hiszen a gyermek minden hangulatváltozást észlel, és mintaként másolja a szerepmodelleket.

Bízom benne, hogy a női és férfi viselkedési mintákban fellelhető gondolkodási és gondoskodási sémák feltárása egyértelműen bizonyítja azt, hogyan jelentkezik egyszerre a gazdasági- és érzelmi válság a kapcsolatokban.

Dobó Mariann

Felhasznált és ajánlott irodalom: Áttörés – Tegyük rendbe az életünket! 

http://www.attoreskonyv.com/

 

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó