Láthatatlan mozgatórugók, viselkedésünk irányítói

Ha jól belegondolunk, neveltetésünk során rengeteg információ hat ránk. Hol kellemesek, lelkesedést, életvidámságot keltőek, hol félelmetesek, visszahúzódást, tehetetlenség-érzést gerjesztőek. „Életünk sorsát” attól függően tartjuk „teherként a vállunkon”, amilyen módon éljük át az élethelyzeteinket, a környezeti hatások befolyásolásait. A felvállalás, azaz a felelősségvállalás nagymértékben azon is múlik, mit hallunk azoktól, akiket kedvelünk, szeretünk, akik nagy hatással vannak ránk. Éppen ezért állítják azt sokan, hogy meghatározó szerepe van annak, ahogyan szocializálódtunk gyermekkorunkban, amilyen viselkedési stílust vettünk át az úgynevezett tekintélyszemélyektől, akik lettek a szüleink, nevelőink, vagy kortársaink meghatározó egyéniségei. De mindezekkel együtt arról a minőségű, többszintű kommunikációról se feledkezzünk el, amelyek az életünk során befolyásolhatták érzelemvilágunkat, gondolkodásunkat. Sokan vannak már, akik felismerték, hogy minden kommunikáció az érzelmeinken keresztül hat a gondolkodásunkra és cselekvéseinkre. Éppen ezért találjuk meg a legtöbb önfejlesztő könyvben azt a tanácsot is, hogy: figyeljük meg azokat a sztereotípiákat, véleményeket, amelyeket akaratlanul is magunkévá tettünk az életünk során! A hiedelmeink, más szóval rejtett meggyőződéseink felkutatásáról van ebben az esetben szó, hogy: mások mit mondtak, vagy mit mondanak nekünk az élet dolgairól – a nőkről, férfiakról, anyósról, párkapcsolatról, családról, társadalomról, kormányról, vallásról, munkáról stb. Mindenről, ami a környezetünkben van, az élet dolgaihoz tartozik. Jó, ha tudjuk, mit hittünk el ezek közül az állítások közül, mi mozgatja a cselekvéseinket. Hiszen legtöbb esetben mindezek tudattalanul zajlanak, és rögzülnek bennünk. Azt is felfedezhetjük ezzel együtt, hogyan alakulhatott ki az érték- és szabályrendszerünk ezek alapján. Sőt még azt is, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, még ha erről konkrétan nem is akarunk tudomást venni: mennyire becsüljük, szeretjük önmagunkat? Továbbmegyek: és a testünket?

Aki már az önfelfedezésében jócskán benne van, ő már könnyen elő tudja venni a jegyzeteit, és most össze is tudja foglalni az eddigi tapasztalatait a fentiekkel kapcsolatban. Fontos lenne ismét felidéznie a belső erőforrásaira vonatkozó felismeréseit is, újra felfigyelnie a képességeire, tehetségére, jó tulajdonságaira is! Az Áttörés című könyvben is talál ilyen jellegű továbbgondolást igénylő feladatokat a fejlődni vágyó. 

Gondolom, olyanok is vannak, akik most kezdik el az önismereti, felfedező utazásaikat és már nagyon kíváncsiak arra, vajon mik lehetnek pontosan azok a láthatatlan “mozgatórugók”, amelyek irányíthatják a viselkedésüket?

Ha Ön azok közé tartozik, akik olvasták már az Áttörés című könyvet, Önnek is hasznos, ha a korábbi jegyzeteit mégegyszer tanulmányozza. Miután ez megtörtént, világossá válhatott Ön számára is, milyen érték- és szabályrendszer az, amely befolyásolja a mostani életét, sőt még azt is tudatosíthatta: mennyire szereti és tartja fontosnak önmagát. Ha az ember felkutatja és megérti értékrendszerének, szabályrendszerének a lényegét, felismeri a háttérben lévő „mozgatórugókat”, amelyek láthatatlan indítékok (motívumok), akkor már nagyobb lehetősége van tudatosabban irányítani az életét.

Az értékrend kialakulását sok minden befolyásolhatja. Beleszülettünk egy társadalmi érték- és szabályrendszerbe. A családunk is ennek a rendszernek a része. Ezek szerint elsősorban azt lenne célravezető megfigyelnie hogy: 

• Családjában milyen  szabályrendszerek voltak?
• Ezek közül mit tart Ön fontosnak?
• Ezentúl mi az Ön számára az értékes?
• Mit jelent pontosan értékesnek lenni?

Tudjuk már, hogy érték- és szabályrendszerünk ezen véleményezések alapján alakul ki, és bizonyos dolgok iránt olyan tudattalan érzelmeket táplálhatunk, amelyek teljes mértékben befolyásolhatják döntéseinket, cselekedeteinket. Ezek ellenállásként, tiltakozásként is jelentkezhetnek az életünkben. Valami ellen tiltakozunk, mert azt gondoljuk, hogy az értéktelen, rossz. Érdemes ezeket az érzéseket megfigyelni. Ha van ilyen ellenállás, undor, harag stb., fedezze fel, mi lehet az! Mihez kötődik, avagy éppen kihez?

Fogalmazza meg és írja le, kérem, hogy Önnek mi az értékes, fontos?

Legyenek most ezek a fizikai szinten elérhetők. Olyan, mint ház, szép lakás, otthon, kényelmes kocsi, sok pénz, bensőséges kapcsolat, jó munkahely, és ehhez hasonló dolgok. Mit jelent Ön számára tehát az érték? Mit tart értékesnek? Miután leírta, számozza meg, tegye fontossági sorrendbe őket!

Foglalkozzunk most az Ön belső értékeivel is: Miben tartja magát tehetségesnek? Mihez ért a legjobban? Milyen életterületen érzi magát „otthonosan”, természetesen? Ezzel együtt Ön milyen emberi tulajdonságokat tart fontosnak? Milyen legyen egy értékes ember?

Higgye el, az Önben lévő képességek, belső erőforrásai növelik emberi értékeit, vagyis az Ön értékességét! A viselkedésen, a szokásokon, a kommunikáción lehet változtatni, ha romboló hatásúak. A velünk született adottság, tehetség örök.

Miután az önmagáról alkotott képet egyre kedvezőbb módon alakítja át, most folytassa tovább a megfigyeléseit! A pénzzel kapcsolatban is lehetnek olyan gondolatai és érzései, amelyek által a pénzt értéktelen dolognak tarthatja. Ha van ilyen, akkor érdemesnek tartom ezt is tudatosítania. Hogyan vélekedik tehát a pénzről és a vagyonról?

Hogyan vélekedik a nőkről, férfiakról, anyósról, családról? Kié ez a vélemény? Biztosan az Öné? Hogyan vélekedik az anyai, apai szerepről? Érdemes esetleg változtatni a korábban hallott, sztereotipizált viselkedési modelleken? Ön számára milyen egy „jó” anya, apa – egy igazi jó családban hogyan kommunikálnak?

Egy lépést meg is tett már ahhoz, hogy felfedezze a probléma gyökerét, és ezután az lesz még a feladata, hogy: engedje el az idejétmúlt viselkedési formáit, és ezzel párhuzamosan stabilizálja az egyre jobban tudatosított kreatív belső képességeit! Az Áttörés című könyvben folyamatosan bemutatok olyan technikákat, eszközöket, amelyek segítségével meg is tudja ezt tenni. Útmutatást kap arra nézve is, hogyan tudja felismerni még jobban az eredetiségét, tehetségét.

Ez a tréningkönyv elsősorban haladó szinten lévő önismeretet kedvelők számára készült, de előfordulhat, hogy olyanok is elolvassák, akik korábban sohasem foglalkoztak ezzel a témával, csak szeretnék a személyiségüket mélyebben megismerni. Tehát akkor figyeljen, elemezzen, következtessen, és maradjon mindig annál, amiben Ön kiemelkedően jó, nagyon tehetséges! Ha úgy érzi, nincs a helyén, és magatartása önpusztító, álljon meg, derítse ki – egy szakember segítéségével -, mi űzi, nyugtalanítja! Ezalatt mindig a képességeire (sohase a gyengeségeire) koncentráljon! Nagyon fontos felismernie, miben szeretné a változást elérni?

Számos esetben előfordulhat az, hogy azt hisszük, mindenért mi vagyunk a hibásak. Legyen mindig egy-egy iránymutató kérdése:

• Mi az, ami miatt egy adott élethelyzetben vagyok?
• Miért nem érem el azt, hogy. ..
• Kié ez az érzés?
• Mi miatt tagadom meg magamtól a szabadságot, az öngondoskodást?

Az önfejlesztés, öngondoskodás valóban fontos fogalmak, melyeknek, amint már ezt jól-tudjuk, alapja az önmegbecsülés. Hiszen ahogyan ezt a területet vizsgálgatjuk, ezzel együtt egyértelműen előtérbe került az a kérdés is, mennyire tudjuk valóban szeretni önmagunkat?

Mi befolyásolhatja még az értékrendszer minőségi alakulását?

Ez kiderülhetett a korábbi egyszerű gyakorlatból is: az értékrendszere felállításával arra is rávilágíthatott, mit tart leginkább fontosnak élete ezen szakaszában. Szabad Önnek már egyszerre a pénzre, jómódra is gondolnia, sőt még a boldogságra és az összhangra is.

Érdemesnek tartom továbbgondolnia azt az állítást is, hogy az emberi lény a legértékesebb a világon. A tehetsége, képességei felfedezésével, ezek kifejezésre juttatásával tudja az életét harmonikusan megélni. Hogyan vélekedik Ön erről? Ha hiányzik az értékrendünkből az a fajta felismerés, hogy az ember értékes, akkor hogyan is várhatnánk el azt, hogy önmagunkat is annak tartsuk?

Milyen sokszor hallhattuk már pszichológusoktól, életvezetési tanácsadó szakemberektől, hogy legyen önmagával az egyén mindig odafigyelő! Az öngondoskodás, mint többszintű tevékenység is, az odafigyelésről szól. Alapvető dolog, hogy az embernek legyen meg – higiéniai szempontból is – az öngondoskodásra való igénye. Gondozza önmagát mentálisan, fizikálisan egyaránt! A személyiség fejlesztése épp olyan fontos, mint a testünk, fogunk, hajunk, körmünk stb. ápolása. Viszont el lehet azon is gondolkozni ismét, ha nem teszi ezt meg az ember, akkor vajon miért van ez így?

Az önfejlesztéshez, öngondoskodáshoz az is hozzátartozik, hogy az intellektusunkat fejlesszük, például azért, hogy minél jobban megértsük az összefüggéseket a különféle élethelyzetekkel kapcsolatban. Emellett még a pénzügyi intelligenciánk és az érzelmi intelligenciánk fejlődését is célszerű már figyelemmel kísérni. Mivel az intelligencia mentális képesség, ezért nagy jelentőséget képvisel az ember életében. Egyértelmű, hogy kiemelkedő feladatunk: a mentális egészségünk védelme is, testünk ápolása és karban tartása is, ha eléggé tiszteljük és szeretjük önmagunkat.

Fontos itt megemlíteni egy másik fogalmat is: a birtoklás képességét. Felmerülhet ez esetben az a kérdés, hogy a testét vajon birtokba tudja-e egyáltalán venni az ember? Furcsa gondolat ez, ugye? Pedig a testünk énünk kiterjesztett része. Fontos tehát, hogy egészségesen tudjunk birtokolni. A biológiai folyamataink is a mi tulajdonunk, a testünk minden része; az ujjunk, a kezünk, minden testrészünk.

A testünkről, önmagunkról, önvalónkról van most szó. Minden birtoktárgyunkat fontos gondoznunk, hiszen a miénk. Vajon mindenki megteszi ezt? Ezek pedig az alapok. Mert ha nincs ez így, akkor ott gondok vannak, az meglátszik. Észlelhetjük a mentális, érzelmi egészségnek vagy intelligenciának hiányosságát, ami a kinézetben, megjelenésben is megmutatkozhat. Egy ember énképe (önképe), arculata láttat velünk mindent. Láthatjuk azt is, hogy mennyire van összhangban – egy adott pillanatban – önmagával. Ha az egyénben tehát nincs meg az a fajta igény, hogy gondoskodjon saját magáról, ennek lehet valamiféle valós oka. Ez tágabb értelemben is megfigyelhető, mégpedig a kapcsolatokban.

A gyökérfogalom tehát a gondoskodás.

Magunkról, de másokról is lehet gondoskodni. Azt a kérdést is feltehetjük, hol lehet ennek a határa, és annak a nagy elvárásnak az eredete, hogy gondoskodjanak rólunk? Tudniillik, hogy ha túlzottan igényt tartunk arra, hogy más tegye ezt meg helyettünk, akkor emögött mindig nagyfokú hiányérzet és feszültség van. Tehát fontos lenne felfedezni, mit akarunk ezzel elérni vagy kompenzálni? Ha más gondoskodik rólunk állandóan, akkor ennek az a hátránya, hogy a szabadság egyből korlátozódik. És mint tudjuk, minden szélsőséges igény gyanus, érdemes megvizsgálnunk.

Én senkit sem akarok megbántani ezzel, hiszen „beleszülettünk” egy családba, társadalmi kultúrába, és mint tudjuk, különböző belénk programozott véleményezések (sztereotípiák) hatnak ránk egész életünk során, és befolyásolhatják az életvitelünket. A sztereotípiák olyan lenyomatok, belénk vésődött programok, melyeket bizony nagy odafigyeléssel lehet csak észrevenni, és ha ártalmasak, megszüntetni. Erős érzelmeket hordozó energiákról van szó, melyek a tudattalan tartományban vannak elrejtve. Ezek „önjáróak”, vagyis ismétlődőek. Automatikus cselekvések, szokások. Olyan dolgokat, szerepmintákat is ismételhetünk, mint a környezetünkben lévők, pedig nem is akarjuk ezt megtenni.

Az is előfordulhat, ugyanazt csináljuk, mint amikor gyerekek voltunk.

Regressziót élünk meg – visszacsúszunk a múltba. A gyermek fejlődését követve, az életszakaszaiban megélt tapasztalatok alapján megérthetjük, hogyan alakulhat ki az egyén felnőttkori hozzáállása az anyagi világhoz, a pénzhez, a kapcsolataihoz, a teljes jóllétéhez. A Mi teszi az embert gazdaggá? A Pénzügyi személyiség titkai című hamarosan megjelenő tanulmányban az erre kíváncsi olvasó bővebb tájékoztatást kap majd. Arra is, mire figyeljen ezekben az életszakaszokban a gyermeke nevelésekor.

Amikor valamilyen hiányt akarunk pótolni, sokszor felismerhető tehát, hogy ugyanazt a copingot, vagyis megküzdési stratégiát alkalmazzuk, mint gyermekkorunkban. Például amikor betegek voltunk, akkor a szüleink, környezetünk figyelmét sokkal jobban magunkra tudtuk terelni, több gondoskodást kaptunk a szokásosnál. Felnőttkorban is ismétlődhet a hiányérzet pótlására ez a „módszer”, amit ekkor már játszmának nevezünk. Persze ezt tudattalanul tesszük. Azt már célszerű észrevenni, hogy ez egy nagyon hibás viselkedési forma – ha rendszeres -, hiszen mind a két felet tönkreteszi. Fájdalmat okoz vele saját magának és a másiknak is. Akárhogy nézzük, egy idő után teherré válik a betegség, a nyavalygás, a sajnáltatás, még a gondoskodás is.

Ha most a másik játszmázót vizsgáljuk meg, a gondoskodót, a fontoskodót, az autoriter személyiséget, aki a betegséget használja fel céljai elérésére, ez is egy véglet, és egy negatív szerepjátszma. Hiszen az a felismerés is idetartozhat, hogy aki a túlzott gondoskodót „játssza el”, ő is ugyanazt a célt akarja: figyeljenek már rá végre, és becsüljék meg sokkal jobban. Veszélyes dolog ez, hiszen a szabadságot egyik sem adja, és ráadásul még agresszivitást is gerjeszt a tehetetlen düh miatt. Még a kisebbrendűségi érzést is növelheti. A lényeg ebben az, hogy feszültséget gerjesztő hatást vált ki mindkét esetben. A játszmák – bárki részéről is kezdeményeződjön – negatív töltetűek. Meg lehet szüntetni, ahogy észrevesszük.

Amint elkezdünk önmagunkra figyelni, észrevehetünk olyan neveltetésünkből adódó szerepmintát, amely a kisebbrendűségi érzésünket, értéktelenségünket erősítette, eddig. A nagyfokú elismerési vágy, a teljesítménykényszer is az a fajta viselkedés, amely során fel akarjuk magunkra hívni a figyelmet. Pedig lehetne ezt másképp is: az önmagunkra való kellő odafigyelés, személyiségünk fejlesztése, tehetségünk megélése jelenti az öngondoskodás valódi kiteljesedését.

A legfontosabb tehát azt tudatosítanunk, hogy az önfejlesztés, önellátás, az öngondoskodás a szabadságot jelenti.

Bízom benne, hogy egyre többen ismerik fel az életük láthatatlan mozgatórugóit, viselkedésük irányítóit. Bízom még abban is, hogy megértették, mit jelent egy társadalom, egy család „érték- és szabályrendszerének tükrében” lenni, és azt is felismerték, hogyan hat mindez az önmegbecsülésünkre. Azon is érdemes volt elgondolkoznunk: vajon mennyire akarunk függetlenek és önállóak lenni? Ön ezt  most hogyan látja?

Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! című könyv szerzője

Az Áttörés című könyvet Papp Éva pszichológus is ajánlja

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó ajánlása

Dobó Mariann: Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket!

Dobó Mariann: Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat! Pszicho-asztro-szomatika

A könyvek megvásárolhatóak: 

http://www.szabadegyetem.com/magankonyvkiado vagy a Átörés című könyv önálló honlapján

http://www.attoreskonyv.com/

Fotó forrás: itt itt és itt