Már a csapból is a boldogság folyik?

02 December 2016 |

Épp a minap került a Facebook hírfolyamon a látókörömbe egy olyan panaszkodás, hogy túl sok infó, inger, könyvek, tanfolyamok, programok kerülnek a világhálóra kínálatként, amelyek gyors fejlődést, gyógyulást, „megváltást” ígérnek, avagy megmondják a tutit, hogy „merre az arra”.

E poszt írója sok mindent kipróbált már, de csak nagyon kevés működött nála. Legfőképpen az, amikor egy kis időt szánt önmagára, és elcsendesedve figyelte „legbelső hangját”.

Az önismerethez, önfejlesztéshez valóban szükség van erre a befelé fordulásra. Bár a posztolónak az elüzletesedett spiritualitásból lett elege, mégis úgy éreztem, érdemes egy-két gondolatot megosztanom a könyvírók védelmében. Korábban már megjelent a honlapomon egy cikkem arról, hogy az új szokás rögzítésénél milyen fontos a fókuszt tartani: Mire figyeljünk, ha egy új szokást akarunk rögzíteni? címmel Itt.

Az átmenet

Most arról az átmenetről írok, amely átfogja a tréning, a tanácsadás teljes ciklusát. Joseph O’Connor is felhívja a figyelmet az átmenet létezésére az NLP tanfolyamain. Én is most ezt teszem, felidézve az ő meglátásait. Érdemes tehát felismernünk, hogy: mind az életvezetési tanácsadónak, mind a kliensnek fontos megértenie mi zajlik a személyben egy új életstílus kialakítás alkalmával. A kliens egy olyan problémából vagy helyzetből indul ki, amit meg akar változtatni. Ahogy Joseph O’Connor hangsúlyozza, a kliensnek szembe kell néznie a változástól való félelemmel is, és azzal, hogy frusztrált lehet a fejlődés elmaradása miatt. Ezek a félelmek látensen vannak jelen, nincsenek tudatos szinten.

Ha kijutott a félelem és a frusztráció szakaszából, ezután egy átmeneti állapotba kerül.

Ekkor még mindig szüksége van a tréner, az életvezetési tanácsadó vagy pszichológus támogatására. A kliens felelősséget vállal és elkötelezi magát a változás iránt. A tanácsadói kapcsolat egy struktúrát biztosít, amivel segíti a klienst céljai elérésében.

Az átmenet a tréning, a tanácsadás legkényesebb időszaka. A kliens már nincs a régi helyzetben, de még nincs az újban sem. Nem jutott még oda teljesen.

Sokat segít, ha a kliens inkább arra gondol, hogy elhagy bizonyos dolgokat ahelyett, hogy arra gondolna, hogy elveszíti. A szavak, gondolatok erejéről is szó van most. Senki se szeret veszteségélményt átélni.

A szokások

A szokások stabillá teszik az életünket. Amikor változtatni akarunk, a szokásaink ellenállnak ennek a szándéknak. Az életünk megváltoztatásához bizonyos szokásainkat is meg kell változtatnunk, és újakat kell kialakítanunk.

A szokások rögzítőkhöz kapcsolódnak.

Egy rögzítő lehet vizuális, auditív vagy kinesztetikus „generátor” is. Sajátos reakciókhoz, érzelmi állapotokhoz kapcsolódhatnak. Vannak közömbös rögzítők, de vannak olyanok is, amelyek jó állapotba, és vannak, amelyek rossz állapotba hoznak bennünket. Ezek szerint a különböző ingerek, különböző módon hatnak ránk, attól függően, hogy a rögzítőkhöz milyen fokú érzelem társul. A rögzítőket többnyire nem vesszük észre, csak az általuk kiváltott állapotokat, hangulatokat.

Amikor új szokásokat hozunk létre, akkor új rögzítőket szükséges létrehoznunk. A jövőkép alkotásunkhoz fontos az a hitünk is, hogy meg tudjuk ezt jól csinálni. Ekkor a kliensnek jelenben kell lennie, hogy megismerhesse a jelent és megtervezhesse a jövőt. Az önmegfigyelő gyakorlat azért hasznos a kliensnek, mert értékelni tudja, hol tart, és meglátja, hogyan húzzák vissza a régi szokásai.

Az önmegfigyelés lényege tehát az, hogy ítélkezés nélkül figyeljük meg az életünket. Nagyon hasznos, hogy ha ez idő alatt a kliens naplót vezet a haladásáról, észrevételeiről.

A tréner, tanácsadó úgy ösztönzi cselekvésre kliensét, hogy feladatokat ad neki, erőfeszítésekre készteti, és kéréssel fordul hozzá. Az erőfeszítés hatására a kliens túllép a saját határain, kilép a komfortzónájából, szokásaiból.

A kérés arra ösztönzi a klienst, hogy a sajátos tevékenység segítségével haladjon tovább a célja felé.

A feladat összetett: a tanulás visszajelzésekből áll, és az eredményesség sikerét az is megmutatja, hogy a kliens mennyire érez felelősséget a tettei és az élete iránt.

Három alapkérdést tehetünk fel a kliensnek:

  • Mit fog tenni?
  • Mikor fogja megtenni?
  • Hogyan fogja megtenni?
     

A kliensnek szüksége van az életvezetési tanácsadó vagy a pszichológus segítségére. Két módon tudja ezt biztosítani a tanácsadás:

  • Megtanítja a klienst arra, hogy gondolatban játssza le a célját.
  • Segít a kliensnek abban, hogy rögzítőket helyezzen el az életében. Mégpedig optimista, pozitív érzelmeket, kreatív életszemléletet – a tanácsadó segítő eszközei segítségével.
     

A tréning, a tanácsadás akkor ér véget, amikor a tanácsadó/pszichológus és a kliens megegyeznek abban, hogy a kliens elérte azt a célt, ami miatt a tréningre/tanácsadásra jött, hacsak valamilyen drámai esemény nem szakítja félbe a tréninget.

Az önfejlesztő könyvek, legfőképpen azok, amelyek tanácsadóknak, életvezetőknek készülnek, feltételeznek némi jártasságot. Egyfajta elköteleződést is saját magunk mélyebb megismerése iránt. 

Nos, a boldogság elérésére való biztatást, ennek a kifejezésnek használatát valóban sokszor olvashatjuk, hallhatjuk, és van amikor azt érezhetjük, hogy már a csapból is a boldogság folyik. Bár én nem gondolom ennek könnyű elérését. Azt viszont már szívesen látnám, és most kívánom is, hogy egyre több ember legyen életvidám, boldog, és elégedett az életével! Ennek eléréséhez, fenntartásához folyamatos önfejlesztésre is van szükségünk van. Ebben az önfejlesztő könyvek is sokat segítenek nekünk.  

Áttörés könyv szerzője

 

Érdekesnek vagy hasznosnak találta a cikket? Ha igen, akkor iratkozzon fel a Szabadegyetem blogértesítőre, így biztosan értesül a legfrissebb pszichológiai témájú cikkekről, programokról.

Fotó forrás: itt  itt és itt