Amikor felismerésekre jutunk – hol vannak az életünkben elakadások, az is előfordulhat, hogy megijedünk attól, mennyi mindent kellene átalakítanunk. Tulajdonképpen ilyenkor az is kiderülhet, hogy az egész életünk forgatókönyvét át kellene írnunk. Valóban igaz, hogy nem egyszerű nekilendülni, motiváltnak maradni annak érdekében, hogy egy teljesen új életstílust alakítsunk ki önmagunk számára. Legtöbb esetben egy egészen másfajta forgatókönyvet kell létrehoznunk, mint az előző volt, ahhoz, hogy elérjük célunkat, idealizált életünket. A nehézség abban rejlik, hogy tele vagyunk az előzőek miatti tehetetlen dühvel, fájdalommal, szomorúsággal. Az érzelmek, mint tudjuk, nagy kötőerők, és ha félelemre, bűntudatra irányulnak, akkor elviszik a fókuszt az önmegvalósításról.

Fontos az a felismerés is, hogy minden meggyőződést, hiedelmet tanulás során szerzünk. Ezek között vannak önbizalom növelők is, de lehetnek olyanok is, amelyek személyiségromboló hatásúak.

Klára például sokat hallotta szüleitől, hogy a család egységben tartása egy nagyon fontos feladata az embereknek. Mind a két félnek. Az apának is, és az anyának is. Ami így is van. Látta édesanyjától, hogy szélsőségesen élte meg ezt a feladatot: mindent feláldozott e célból, még önmagát is. Pedig nagyon tehetséges volt saját szakterületén, hivatásként élte meg a munkáját. Az volt a meggyőződése az édesanyjának, hogy amikor megszületnek a gyerekek, le kell mondania az önmegvalósításáról. Az a dolga a nőnek, hogy otthon maradjon, és vezesse a háztartást. Tudjuk nagyon jól, ha nincs ebben segítségünk, akkor a főzés, takarítás, mosás, vasalás, varrás stb. bizony teljes munkakört, sőt teljes napot vesz igénybe. Főleg, ha még kertes házban is lakik az ember. Azt is látta Klára, hogy édesanyja feszültté vált ettől a tevékenységtől. Egyértelmű volt, hiányzott neki az előző munkaköre, ahol valóban boldog volt és ki tudott teljesedni minden tekintetben. Beszélgetésünkkor az világosodott meg Klárában, hogy tulajdonképpen azért választotta tudattalanul a szingli életet, mert el akarta kerülni azt, hogy édesanyja sorsára jusson. Édesapja egy másik kapcsolatot alakított ki, kilépett a házasságból, aminek következtében anyja egy fillér nélkül, egzisztencia nélkül maradt, egyedül, 48 évesen. Tudta már jól Klára, hogy számára ezek az elkerülő magatartások semmiféle megoldáshoz sem vezetnek. Sok mindent felismert édesanyja életútját megfigyelve: azt is, hogy ő másképp fogja irányítani az életét, másképp fogja kezelni a pénzét, lesz önálló ráhatása az élete gazdasági területére is, még az öngondoskodása stratégiáját is kigondolta már. Új forgatókönyvet írt, és elhatározta: igenis boldog párkapcsolatban fog élni! Elengedi a felismert félelmeit! De igazából nem tudta folyamatosan fenntartani a vágyott célra való fókuszt. Túl erősnek bizonyultak a félelmei (tanult tehetetlensége), és nem volt elég türelme, következetes magatartása, hogy megváltoztassa belső meggyőződését: a vágyott életviteléhez rögzült pesszimizmusát.

Számos személyiségfejlesztéssel foglalkozó fórumon hallhatjuk, hogy a hit hozza létre a valóságot. Amire én most gondolok az a saját belső mozgatórugónk, amit erős meggyőződésnek, más szóval hiedelemnek hívnak. Ami sajnos lehet pesszimista, negatív is. „Amiben hiszel, az valósul meg! Azzá válsz, amire gondolsz!” – mondják sokan. „Hitünk szemüvegén keresztül látjuk a világot! Fókuszálj tehát arra, amit el akarsz érni, és – mint egy reflektort – tartsd az elképzeléseidet a cél irányába! Tartsd kontroll alatt a gondolataidat! Sose tápláld érzelmekkel azt, ami rombolja az önértékelésed, célod elérését!  Zárj ki minden olyat, ami a régi, elavult eszményrendszert képviseli, ami eddig korlátozott téged az önmegvalósításodban!” „Ismerd fel, hogy minden hiedelem mástól ered, a szüleidtől, bármely tekintélyszemélyektől! Tudatosítsd azt is, hogy – akár valóságosak, akár nem, akár jók akár rosszak – ezek sztereotipizálódnak! Rögzülnek benned valamilyen formában: tanult viselkedésekről, szokásrendszerekről van most szó. Igen, most azok megváltoztatásáról is szó van, amiket felfedeztél az önismeret által, azokról, amik már károsak rád nézve.”– hangoztatják egyre többen.

Hogyan lehet életünk forgatókönyvét átírni – azokat az erőteljes eszmerendszereket, sztereotípiákat, domináns gondolatokat, amelyek nagy érzelmekkel vannak átitatva -, ha az ideális jövőképünkről állandóan levesszük a figyelmünket?

Az is lehet, hogy ezt a célt már felírtuk egy-egy önismereti tanfolyamon. Csak ahogy haza értünk, visszahuppantunk a régi szokásrendszerünkbe, betettük a célmeghatározásunkat egy fiókba, és „jól-ott-hagytuk”. Lehet, hogy már többször is felismertük, le is írtuk, mit kellene másképp tennünk. Azt is érezzük már, hogy sürget bennünket egy belső késztetés: változtatnunk kell, ha azt akarjuk, hogy jobbá váljon az életünk! Már jelez a testünk is. Valami az egészségünk kárára van. Hogyan tudnánk motiválni önmagunkat, foglalkozni saját ügyünkkel, célunk elérésével, ha mindig mással foglalkozunk? Nos, figyeljük meg azt is, hogyan zajlik ez az ember szervezetében!

A kutatások szerint egy-egy szokásunk átalakításához két-három hétre – ez idő alatt – nagyfokú koncentrálásra, fókuszra van szükség  /Goleman 2015/..

Bármely szokásunk létrehozásához, készségünk fejlesztésének megtanulásához fentről lefelé irányuló fókuszra van ezek szerint szükségünk. A neuroplaszticitás, vagyis az a képességünk, hogy a meglévő agyi áramköreink teljesítményét fokozzuk – és egyúttal újakat építsünk ki az éppen gyakorolt készség vonatkozásában -, teljes figyelemkoncentrációt igényel tőlünk. Ha a gyakorlás közben máshová fókuszálunk, akkor az agyunk nem fogja „újrahuzalozni” az adott rutin szempontjából releváns agyi áramköröket. Az elkalandozás meghiúsítja a gyakorlást. Ahogy Dániel Goleman is említést tesz erről: akik edzés közben például tévéznek, sohasem érik el a legkívánatosabb szintet. Érdekes ez, érdemes továbbgondolnunk. A gyakorlás közben – bármit is gyakorlunk – fókuszban kell tartanunk, amit el akarunk érni. A teljes figyelem – tudatosság – felgyorsítja az agy feldolgozási sebességét, erősíti a szinaptikus kapcsolatokat, kiterjeszti vagy megteremti a gyakorolt területekért felelős idegi hálózatokat. Legalábbis az elején, két-három hétig, fontos a fókuszt fenntartani. Amikor azonban már uralni tudjuk az új rutint, akkor azt is megtapasztalhatjuk, hogy egyre jobban kialakul az új szokásunk, életstílusunk, készségünk. Az ismételt gyakorlás nyomán a kivitelezés irányítása a szándékos figyelem fentről lefelé irányuló fókuszából végül átkerül a lentről felfelé irányuló áramkörökbe, amelyek végül könnyeddé teszik a cselekvést. Ezen a ponton már nem szükséges figyelni rá. A rutint megfelelő módon, automatikusan fogja végrehajtani a szervezetünk.

Ez a pont, ahol az amatőrök és a profik útja elválik. Az amatőr kevésbé érzi a koncentrált gyakorlás szükségességét, és megáll félúton az átalakításban. A koncentrált gyakorlás van ebben kiemelve. Merthogy sokan vannak, akik csinálják ugyan, gyakorolnak, de nem jól. A sikeres eredmény ezért késik.

A profik viszont továbbra is fentről lefelé irányuló koncentrációval, szándékos figyelmük fókuszban tartásával állnak ellen agyuk automatikus régi beidegződésének, rutinjának. Aktívan az új életstílusukra, annak forgatókönyvére koncentrálnak. Tudják, hogy ez fejlődésüket jelenti, ezért figyelnek, elemeznek, és kijavítják életüket korábban szabályozó hiedelmüket. Ami még nem jól megy, annak mentális modelljét továbbfinomítják. Az átgondolt gyakorlásnak mindig része a visszacsatolás, amelyen keresztül a hibákat felismerhetjük, kijavíthatjuk. Ezért használnak a táncosok tükröt. A hétköznapi életben pedig a változás megfigyelésére ott van a másik ember, aki reagál a mi belső világunk változására, új életszemléletünk minőségére. Ideális esetben a visszajelzést egy szakember biztosítja – éppen ezért van minden világszínvonalú tehetség mellett egy-egy kiváló tanácsadó.

Összefoglalva: Mire érdemes tehát figyelni, ha egy új szokást, egy új életstílust akarunk kialakítani, rögzíteni? Ha egy új életszemléletet akarunk kialakítani, akkor fontos tudnunk, hogy – az akár valóságos, akár nem – külső megnyilvánulását a belső meggyőződésünk fogja létrehozni. Ez bizony igaz. Ahhoz, hogy a külső világunk megváltozhasson, a belsőt kell legelőször megváltoztatni. Ha új szokásrendszert, új életstílus akarunk megteremteni, akkor leges legelőször az átalakított meggyőződésünket kell megerősíteni, hogy tudjuk tartani a fókuszt, a motiváltságunkat a célunk elérése érdekében. Nem is annyira könnyű ez, ugye?  

Sokan vannak azok, akik már a felismerés szintjére eljutottak – úgy, mint Klára. Hátra van még az érzelmeik, meggyőződéseik átalakítása, a szokásaik megváltoztatása. Az is lehet egy szokás, mint az ő esetében, hogy elkerüli a tartós kapcsolatokat, házasságot. A felismerés már megvan, de hogyan is folytassuk tovább az önismereti munkánkat? Az érzelmek átalakításáról, emögött lévő szükségletekről van most szó elsősorban. De arról a nagy érzelmi töltetről is, ami kimozdíthat bennünket a régmúlt stagnálásából. Természetesen hasznos ilyen esetekben életvezetéssel foglalkozó szakemberek bevonása is!

Dobó Mariann

Folytatásként kattintson a linkre! http://szabadegyetem.com/onfelfedezo-szinglik-enkepet-enmarkat-formalo-programok

Fotó forrás: itt