Iván Petrovics Pavlov (orosz fiziológus, pszichológus, belgyógyász) volt az, aki kutyákon végzett kísérleteivel megalapozta a „feltételes reflex” elméletét. A kutatásai során megfigyelte, ha megszólaltatott egy csengőt, és azonnal enni adott a kutyáknak, akkor egy idő után a csengőhangra kialakult náluk egy feltételes reflex, vagy másképpen nevezve: egy feltételes válaszreakció. A csengőt azonosították az élelemmel, és hangjára beindult a nyálképződésük, akár kaptak enni akár nem.

Mi, emberek rengeteg dologra automatikusan reagálunk. Ezek a dolgok, amikre tudattalanul, reflexként válaszolunk, hosszú éveken keresztül bizonyos „feltételekkel” összekapcsolódtak. A pszichológia nyelvén mindezt kondicionálásnak nevezik.

Vannak emberek, akik tehetetlenségre, de az is lehet, hogy lusta gondolkodásra vannak kondicionálva, vagyis akaratuk ellenére tanítva. De olyanok is létezhetnek, akiket versenyzésre "kondicionáltak", és az is meglehet, hogy elhitették velük, hátrányosabb helyzetből indulnak.

Érdemes ezeken elgondolkoznunk, hiszen ezek szerint előkészíti a cselekvést számos, a neveltetésből eredendő „előhangolás”.

Tulajdonképpen a sztereotípiák is hasonlóképpen működnek. Hiszen a sztereotípiák olyan vélemények (kimondott szavak), amelyeket a számunkra fontos személyektől hallottunk, és amelyek mély benyomást tettek ránk. Ezek az erős érzelmeket kiváltó vélemények is hanggal „horgonyozódtak” - automatikus reakciót, viselkedést eredményezve. A kérdés az, hogy ezek a szavak mire inspiráltak bennünket? Versenyzésre vagy együttműködésre?

A statisztika szerint az emberek többségének kisebbrendűségi komplexusa van. A feltételes reflex olyan viselkedéseket is eredményezhet, hogy sokan úgy gondolhatják, egyedül csak ők érzik magukat kisebbrendűnek. Pedig bizony másokban is kialakulhat az önbizalom hiánya. Számtalanszor találkozhatunk olyan viselkedéssel is, amikor elrejtve van a kisebbrendűségi érzés. Ha túl jól működik az elhárító mechanizmus, akkor az egyén ellentétes magatartása mutatkozik meg (Ezt nevezik reakcióképzésnek). Ilyenkor fedezhető fel a felsőbbrendűségi komplexus. Ezeknél az eseteknél kompenzációt figyelhetünk meg. Valamilyen formában szeretné a személy kiegyenlíteni a hiányosságát. Egészségesebben is megtehetné ezt, úgy mint például az erőforrásainak, képességeinek a tudatosításával, és ennek megfelelően egy továbbtanulási irány vagy munkahely kiválasztásával. Ezekkel együtt még az optimista jövőkép alkotása is tanácsos. Vannak esetek, amikor érdemes ennek kiderítésére egy szakemberhez, mentorhoz fordulni.

Összefoglalva: megállapíthattuk, hogy bizonyos helyzetekben az emberek a "feltételes reflexük" miatt egy-egy meghatározott módon reagálnak a környezetükből jövő ingerekre, mert erre lettek kondicionálva,  "betanítva", és ehhez szoktak hozzá hosszú időn keresztül. Ha viszont változást akarunk elérni az életünkben, akkor itt az ideje ezektől a káros -ahogyan az NLP-t képviselő szakemberek mondják- „horgonyoktól" felszabadulnunk", és egy teljesen új, számunkra kedvező életstílusra ráhangolódnunk.

Dobó Mariann

"Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! Gyakorlati útmutató érzelmi- és pénzügyi intelligencia fejlesztéshez"  és az "Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat!" tréningkönyvek szerzője

Ha szeretné felfedezni az erősségeit, megszüntetni a kisebbrendűségi érzéseit, kattintson a linkre, és jelentkezzen konzultációra vagy egy-egy napos foglalkozásra, amelyek önbizalma erősítését, jó közérzete javítását eredményezi.

http://szabadegyetem.com/onindito-palyavalasztasikarrier-tanacsadas

Könyvvásárlás- honlap könyv shop-ban: > http://szabadegyetem.com/magankonyvkiad

http://szabadegyetem.com/referenciak

Fotó forrás itt és itt itt